Tihanyi kódex

Az elkészítés helye
Az elkészítés ideje	1530 és 1532 között
A nyelvemlék anyaga	papír
Levélszám	202 levél
Méret	154×107 mm
Őrzőhely	Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (Magyarország)
Jelzet	MNy 75
Egyéb	– bastarda írás – 19. századi díszítetlen, fekete szattyánbőr-kötés –
Digitalizált változat	Magyar Elektronikus Könyvtár
Digitalizálás helye, ideje	Országos Széchényi Könyvtár, 2004

Leírás

A Tihanyi kódex az óbudai klarisszák számára készült 1530 és 1532 között. A kis formátumú kézirat egyetlen kéz munkája, a másoló-kompilátor, F. fráter, azonos a Kazinczy-kódex scriptorával. Nagy valószínűséggel Lippai Ferencről van szó, aki az 1510-es évek közepétől több mint két évtizeden át fontos szerepet töltött be a ferences rend történetében. F. fráter nem csupán másolóként, hanem a kötetek szerzőjeként jelenik meg: szövegkezelése, átdolgozói attitűdje és személyes megnyilvánulásai egyöntetűen erre vallanak. A kötetek felépítése átgondolt, úgy is mondhatnánk: maradandó alkotásra törekszik az irodalmi gondolkodás megjelenésének küszöbén. Gondolkodásra ösztönöz, követendő példákat nyújt és tanít. A Tihanyi kódexben éppúgy, mint a Kazinczy-kódexet záró prédikációban a teológiai kifejezések egész gyűjteményét adja. A Tihanyi kódexben a Mária-tisztelet jegyében készült prédikációk követik egymást: Gyertyaszentelő és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére szánt szentbeszédek (vagy inkább elmélkedések); oktató beszéd az isteni szent szeretetről; prédikáció Mária fogantatásáról és születéséről, Krisztus születéséről, a Boldogságos Szűz Erzsébetnél tett látogatásáról, valamint Mária haláláról. A prédikációk exemplumanyaga ezúttal is rendkívül gazdag és változatos: példák Mária szolgálatának hasznos voltáról, vakító szépségéről, nevének betűiről; a szentek által megtartott istentiszteletről; Szent Erzsébetről s a poklosról, a pelikánról (azaz a puplikánus madárról) és az áspiskígyóról; s a három tüzes lándzsáról stb. A szentek legendái közül összesen egyet közöl önállóan: a középkori kódexeinkben máshol nem olvasható Szent Eugénia életét. Érdekes módon tömörítve, azaz példaként adja elő s dolgozza át Szent Elek életét – az isteni szeretet kereséséről szóló prédikáció záró részébe beleszőve. Elbeszélésmódja a Kazinczy-kódex szövegéhez képest lényegesen szárazabb. Prédikációinak fő forrása Temesvári Pelbárt. A Mária haláláról szóló prédikáció jóval teljesebb változatban szerepel itt, mint a Kazinczy-kódexben, párhuzamos szövegrészei ezenkívül még az Érdy-, a Horvát-, és a Teleki-kódexben is felbukkannak. A Máriának Erzsébetnél tett látogatásáról szóló prédikáció a Cornides-kódexben is szerepel, a fogantatásáról szóló pedig a Debreceni és a Horvát-kódexben. A Tihanyi kódex további történetének kiindulópontja minden bizonnyal Óbuda, ahonnan a török elől menekülő Klára-szüzek 1541-ben magukkal vitték a könyvecskét Pozsonyba. A kódex Tihanyba kerülésének körülményeiről semmilyen információnk sincs, csupán felfedezéséről tudunk a Tihanyi Apátság könyvtárában. Első ismertetője Guzmics Izidor bakonybéli bencés apát, aki a Tudós Társaság 1833-i nagygyűlésén számolt be a nyelvemlék szerencsés előkerüléséről. Tőle értesülünk arról is, hogy a kódex ekkor még az eredeti, Pozsonyban kapott gesztenyebarna bőrkötést viselte. Újrakötésére nem sokkal később, 1845-ben került sor. A kézirat 1951-ben, a rendházak megszüntetését követően került az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába. A kódex névadása az újrakötés időszakára, azaz a 19. század közepére tehető, a könyv gerincén aranyozott betűkkel Codex Tihanyiensis olvasható.

SZÖVEGKIADÁS SZAKBIBLIOGRÁFIA